Add jó Uram

Add jó Uram, hogy delente
elcsüggedve a rekkenő melegbe'
csontig hasító, hűs kockaköveken
elküldhessem hozzád éhező követem,
némileg észt, s formaruhát bontva,
hogy tarka-barka asztal mellé rogyva,
böngészhesse, mit jó szakácsod alkot
korgó gyomornak díszes étlapon.
S mindazt, amit teremt, fantázia-étkeivel,
mely nem hasonlítható össze semmivel,
simogassa íny-csiklandón hájunk,
fusson össze szánkban pataknyi nyálunk,
emeljen fel magadhoz Uram jóllakottan,
és ne döntsön porig le azonnal
az első betevő falatlan falattal.

Ne egymást figyeljük keserű szájízzel,
bemelegítve kenyérrel, vízzel
két kanál-emelésnyi bátorság között,
mint gutától a szédelgő körözött
barkochbázva, míg kiguvad szemünk.
Valaki mondja meg, hogy amit eszünk,
hogy szólítsuk, milyen névre hallgat,
Ne kelljen bemutatkozni egymásnak
lányos zavarunkban, ha összefutunk
vele a szájpadlásban.

Legyen egyszerű az étkünk, mint a szó,
szárnyaló, mint a gondolat.
Mindennapi kenyerünket
add meg nekünk ma,
s ne kergess soha tűnő délibábokat.
Csak így leszel áldott az asszonyok között.
Ne perlekedés üssön pecsétet
rossz szájízzel déli örömökön,
hogy műved fércmű, balga melléfogás.
Legyen étekműved százszor megálmodott,
rotyogó kondér mellett ezerszer átgondolt,
új erőt adó, ízletes, éltető fogás.
Szakács-művészet minden próbálkozás.
Mert tudd, szárnyaszegett szárnyasod
duzzadó kebellel egekbe emel
plecsnivel ékesített Kondér-Lovagot,
s fennkölt palacsintád csirkemájjal töltve
elhomályosítja a felkelő napot ...
most és mindörökre.

Ajánlás:
Ó Mester!
Ki sorba szedte a szót jóllakottan...
holnap újra eljön hozzád
korgó gyomorral.

Ámen.

Pötyi

Riadt fény gyúl a szemében.
Pislákoló csillaghad
fel-fellobog a láz tüze
még a vén szőr-pamacsnak.
Lassan hat az altatója,
még rám horkan, mi az, félsz.
Nem szégyenlem, ő bátorít,
nyugi, nyugi, semmi vész.
Így alakult a rend köztünk,
becsben tartottuk egymást.
Értett minden emberi szót,
ahogy én a vakkantást.
Lassult vére, csendben elnyúlt,
mint a bukó fény árnya,
feje lehullt a kőpadon
parányi kis mancsára.

S jött a műtét, úgy sajnáltam,
szívem majd beleszakadt.
Elment, ahogy ember elmegy,
csak a póráza maradt.
S gézek, vatták, szikék, s a vér
hallom, ahogy csörgedez.
Hörög a szó, merre vagytok,
s hol van, aki ölbe vesz.
Azóta is őt keresem,
Már magamban beszélek.
Hívogatom, szólítgatom,
csak a semmit becézem.
S hajnalt bontó szürke éjben,
hol kivert kutya csahol,
azt álmodom, hogy visszajött.
Ő ugathat valahol.

Betűvetés

Ha jó az íze elolvasom
Ülve állva ha kell hason
Fejjel lefelé is látom
Melyik betű a barátom
A gömbölyű cicka-farkú
Ó G Ő között a nagy Q
A B betűt felböfögöm
Ha a pacim teletömöm
A Hetekből vagy az ÉS-ből
Elegem van az evésből
Párosával meg az a jó
ami nyerít ahogy a L...Ó
Így ejtette ki a Papám
Mikor Ő volt az unokám

Ha gyermek lehetnék(2)

Ha gyermek lehetnék újra
A múltam rendbe tenném
Bűneim vad rózsafáit
Tövig visszametszeném
Hogy azt a régi kisfiút
Fénybe szökellőn lássam
Ki csúfot űzött egykor ott
Bűnnel megtisztulással

Ha gyermek lehetnék újra
Tudom gyermek maradnék
Megbújva anyám ölében
Én lennék csak jó csak szép
Áldott terhe kínjainak
De sose falurossza
Aki mindent elfeledne
Meg mindent visszahozna

Bűnhődés

Lehoznám neked
még egyszer a holdat
sötét éjszakán, hogy jobban láss.
Csillagrendszered
ájult foglya voltam,
elvakított káprázat, varázs,

Mert hittem vakon
a mézédes szóknak,
megszédített karodban a vágy.
A ringó tavon
jaj az elalvóknak,
vonzza a mély és a magasság.

Te megtagadtál
első kakasszóra,
mikor még alig hajnalodott.
A vérző napnál
szégyenem, meg szomjam
ajkad keserédes csókja volt.

Most mégis látod,
mintha érted gyúlna,
mint rég hamvam alatt az a láng.
S ahogy elvárod,
lásd megteszem újra.
Csak a hold szálljon kicsit... alább.

Tetszik · Hozzászólás ·

Megosztás

 · 1762

Hamis feltámadás

Gyávák osztoznak csak féligazságon.
A vetőmag tiszta földbe vágyik,
hite érleli megvakítottan is
tövises útján a Golgotáig.

Összenyálazott kezek, hazug szavak.
Bőségről papol, ki nyomorba dönt.
Pokolra való mennybe emelteket
kiveti magából az anyaföld.

Senkit se szeret, akit nem szeretnek.
Egy züllött emberi hasonmás csak,
idegen faj, burjánzó gyűlölet.
Halált hazudja feltámadásnak

Párbeszéd egyedül

Az álmok nem hazudnak...)))

Seres László:
PÁR-BESZÉD EGYEDÜL

-Jöjj, gyógyíts álom. ///// -Ó boldogtalan.
-Róla mesélj most. ///// -Az éj parttalan.
-Hozd vissza hozzám. ///// -Már jön, szólj, hallja.-
-Csak őt akarom. ///// -Ő is akarja.

-Itt vagy mellettem. ///// -Egykor itt voltam.
-Fogd meg a kezem. ///// -Hányszor megfogtam.
-Szoríts ne engedj… ///// -Rég elengedtél.
-Hitet adj újra. ///// -Adtam, rászedtél
-Hogy bízni tudjak. ///// -Sohase bíztál.
-A szerelmünkben. ///// - Ami volt, nincs már.
-Bennem tűz lobog ///// -Bennem parázs sem.
-Nem gyógyít a szó. ///// -Se a varázsszer.

-Ne tovább álom. ///// -Küzdj, szólj, beszéljél.
-Lassan hajnal lesz. ///// -Még nem, csak éjfél.
-Valaki itt járt .///// -Csak velem jártál.
-Égi zene szólt. ///// -Hallucináltál.