(Rebekának)
Hív a toll és hív a papír
hív az ihlet, mint a Nap
fényben úszó dallamain
a verset szült pillanat.
Hív akkor is, ha csak toll van,
vagy papír és toll sehol,
mikor szóhoz szót csatoltan
mind a szívedben dalol.
Megálmodod a betűket,
formálod, mint dirigens
pálcával a zeneművet.
S hallod. A vers, így is vers.
De ne írj, ha nem dalol már
az a lélek-zenemű,
mi több volt papírnál, tollnál,
amíg benned verset szült.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése