csak álmodni múlttá válva.
Feladni magam portósan
valahová, hol nem várnak.
Megállni ablakod előtt,
szerelmesnek lenni vakon.
Megittasodott szavakat
hallgatni szomjas ajkadon.
Összekapaszkodni fénylőn
borostyán-hittel, mint a Nap
s bevésni kőszirt testedbe
forrón lázadó magamat.
Nincs menekvés, már vonz a mély,
zuhanok veled s elégek,
aprópénzre váltom újra
ezt a gazdag szegénységet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése