Itt hagytad
kezed nyomát a kilincsen
a nyitva hagyott ajtón
s látod
önmagába zuhant ami nincsen
testemmé vált máris hiányod
hangod holt barázdák közt
semmivé lett
létünk kottájára felakadt
lóg árván
mint tépett kertajtón a lakat
Megloptál
mégsem érzem üresnek magam
beérem én már
egy kevéssel
hogy tudd mit érsz nekem
ha vagy
Még itt voltál
felépítettelek bevehetlen várfalat
hogyha már nem leszel velem
neked
már mások se ártsanak
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése