MAGAMRÓL

Saját fotó
Hungary
Menthetetlen vagyok, örök optimista és menthető, ha átsüt felettem a nap s árnyék borul rám, emberbőrbe kötve kiadatlanul.

Keresés ebben a blogban

2011. nov. 7.

Kezed



(Anyámnak)

Már reszket a kezed,
s én csak ízlelgetem
mozdulatait kanálnyi csendben,
hogy gazdagítson.
Lelkedből mersz nekem
erőt
egyetlen könnycseppben.

Elernyedt évek ujjaid hegyén.
Már kétszer fogsz,
hogy megtarts magadnak,
hogy soha többé el ne engedj,
ha menned kell.
Szólj rám,
hogy maradjak,
hogy felnézzek rád,
mint egy új Messiásra.

Az önfeláldozás ilyen.
Mi meg beleremegünk e varázsba,
mikor kezed kezemben
megpihen.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése