Ördög és pokol

Nem kell szólnod, míg csend honol,
a fény rést üt a lombokon,
s a széthasadt égkupolán
kikönyököl a napsugár.

De szólj, kiálts, míg gaz zajong
véreddel átmosott zagyon.
Tudja meg, aki ki tőrbe csalt,
óriásként is törpe csak.

S ha szólni, hallgatni se mersz,
ördögből mind isten lesz,
s kegyként várod, hátha megáld…
Ha nem, akassza fel magát.

( Kép: M. Kass Judit )

Faltörő kos

Így lesz Röfike a Fiatalúr,
- azt mondják, jó pap is holtig tanul -
mindent kipróbál, amit szeme lát,
hogy juthat ő is az üvegen át.
Faltörő kosként azt mérlegeli,
mennyit ér a vágy kétséggel teli.
S ráfeszült orral csodálja a fényt,
e varázslatos furcsa tüneményt,
ahogy átszökell kristálygömbökön,
s hip-hop máris odaát tündököl,
mintha a világ semmiből volna,
Szét se hull parányi darabokra.
Fülig ér szája, azt nem érti meg,
mért nem szülték őt is az égiek...o

Túszul ejtve

A temetői csend
a legbeszédesebb
a gondolatok a szavak
a hang a nesz
túszul ejtenek
itt minden élő
holt lesz
s hagyják hogy úgy sírj
mint karon-ülő gyermek
felszipogva
áradón s fájón
visszafojtott
könnyeiddel

Így tisztul a lélek
szívedben legbelül
fogva tart a múlt
mikor az sincs már
aki megmentsen
mert Ő van alul
Te meg fenn
a sors mintha
kárpótolna valamiért
megkésett áldást oszt
szótlanságot mindenkinek
míg emlékezni tud
fellélegezve
egymáshoz láncolt
életre kelt csendben

Ártatlanul

Mondj nemet légy erős
Ma rossz idők járnak
Kelyhet nyiss a szónak
Jajnak kiáltásnak
Derékba törten is
Szívedre hallgass csak
Sólymot nem foghat be
Senki szélkakasnak
Kit berozsdállt a sors
Szélbe tekert bábként
Kincs légy gyermekkézben
Ne hasztalan játék

Dacolj a viharral
Mely tépi vitorlád
S igent várnak vakon
Garason vett hordák
Tengerek szörnye légy
Angyal a menny felett
Nemet mondj mindig ott
Hol igent nem lehet
Élve is holtan is
Míg a tűz eléget
Utolsó szó jogán
Ez lesz vádbeszéded

Mondj nemet

Mondj nemet légy erős
Ma rossz idők járnak
Kelyhet nyiss a szónak
Jajnak kiáltásnak
Derékba törten is
Szívedre hallgass csak
Sólymot nem foghat be
Senki szélkakasnak
Kit berozsdállt a sors
Szélbe tekert bábként
Kincs légy gyermekkézben
Ne hasztalan játék

Dacolj a viharral
Mely tépi vitorlád
S igent várnak vakon
Garason vett hordák
Tengerek szörnye légy
Angyal a menny felett
Nemet mondj mindig ott
Hol igent nem lehet
Élve is holtan is
Míg a tűz eléget
Utolsó szó jogán
Ez lesz vádbeszéded

Megkönnyezve

Mit nekem a fájdalom,
magamba fojtom a könnyeket.
Mosolygok csak
megszeppenve, mintha
semmi se fájna, mint rég,
mikor anyám korholt
meg nem vallott bűneimért,
s dacból ellenálltam.

Mit nekem a fájdalom,
ma már se ő, se könnyem nincsen,
magamat korholom
s oly jó esne, ha fájna
az elhallgatott bűn
lélekőrlő vad csendje,
s anyám velem könnyezve
fáradt karjába zárna.

(Kép: Mary Cassatt: Anya és gyermek)

Vallomástétel

Sarkaiból forgatom ki...
Zsanérja vagyok a Földnek
Áldást hozó imamalom
Szárnyas csillag-oltár
Csalódottak jövőképe
Csalhatatlan mantra
Kik hinni tudnak még
Nekem könyörögnek

Rajtam kívül nincs más út
Mely mennybe vezet
Sőt más sincsen
Se valóság se képzelet
Ami biztos
Megfoghatatlan
S ami bizonytalan
Megfogható
Bizonyosság
Álomban valóság
Valóságban álom

Én vagyok az Isten
Vagy csak...
Plagizálom.