Falra-hányt kor-só,
fél-deci,
már hangol a Zöld-ajtós.
Nem kell Cégér, jó a Bor,
a hús is olcsóbb itt a lé(t)nél.
Zörgő haraszt szelet vet,
minden az, ami…
itt a piros, hol a piros,
a sör a galléré,
ha megdöntik,
mint akit szeretnek
és kőre köp(köd)ni
tilos.
Ki itt belépsz,
-mint egy szentélybe-
százhúszat ver a szív,
s tüdőben kavargó füst a slukk,
ezer év felkrákog,
ugatni csak kívül szabad,
hol a köd pityókás színezüst,
behozni nem ildomos
ide... a kutyádat.
Lógó betűk, rikító deszkafal:
FEJRE VIGYÁZZ,
ha van
A TETŐN DOLGOZNAK
ma még
s a rend őre zordan
harsányan, bölcsen, ostobán
rád mordul olykor,
mint aki ajtóstól ront a házba,
ha rosszallóan méricskéli
söröd fölött a habot a szád.
Hát húzd meg a korsód, ne habozz,
ki tudja, meddig húzhatod,
meddig húz hasznot
bőrödből sok bőrtelen.
Vonót kapsz pár garasért,
hegedűt, talpalávalót,
rittyentőset egy (le)nyeletnyit.
Ajándék-ló, nyerít s foga nő,
ritka, mint a fehér holló.
Iszol vagy innál,
ez itt a kérdés
-magát fránya-fruska kelleti-
alma hitel, nem alkudhatsz,
kihúzzák lábaid alól,
ha állni tudsz még
az anyaföldet is
nyeretlenül, mint az e hetit
robusztus verőlegények.
A fal se falaz. Füle van.
Káromkodhatsz, papolhatsz.
Itt mindent tudnak az Égiek,
akkor is, ha hallgatsz,
-szentté úgy se avat senki-
régi mutatvány ez...
frissen csapolt krigliből
félkézzel, egyedül iszod
a "sert" ki.
Mégis…
kik száj-beverten
berúgástól-kirúgásig
vakvágányon csühögnek itt,
-boldog, szabad emberek-
így adóznak reménytelenségben
reménynek a holtak,
s mint a bakák zsoldosztásnál
kiegyenlítik tartozásukat
s holnap újra visszatérnek.
