Könyörgés az emberért

(" Én dicsőítettelek téged a földön
elvégeztem a munkát,

melyet énrám bíztál..." )
(János e. 17 )

Atyám! Eljött az óra!
Dicsőítsd meg a Te Fiadat,
Fiad is dicsőít majd Téged,
s hull a szóm a vérző a hóra
szívbe martan, mint éjbe a pirkadat,

hogy elűzze  a sötétséget. 

Adtál hatalmat s erőt,
földre küldted egyetlen Fiad,
hogy dicső neved hirdessem ott.
Adtál nyájat, hozzá legelőt
s rám bíztad, óvjam bárányaidat.
Testet adtál szellememnek, ami sosem volt.

Itt születtem e földön,
pásztorok vigyázták álmom
kietlen pusztában s igédnek
hitét véremmel hirdettem,
hogy tövises utam végig kell járnom,
születnem, meghalnom, hogy hozzád visszatérjek.

Az EMBERÉRT könyörgök,
nem a világért, mit ott hagytam
vak sötétben fenn a Golgotán.
Nevedben őrzöm ma is az embert,
mert életem neki adtam,
hogy egyek legyünk,

ahogy Te bennem Atyám.

Azt kérem e végórán,
legyen minden EMBER itt velem,
lássam az ellenem vétkezőt,
mikor csillagfény borul rám
s szemeim lehunyom fenn a kereszten
...és szeress, ahogy szerettél

a teremtés előtt.

Ha megtehetném

(Állati fikció az emberről)

Ha megtehetném
kutya lennék
végleg
mely béget
s ugrik egy -egy
füttyre szóra
érted
testőrödként
s a holdtöltét
megugatnám
minden éjjel
eljátszanám
birka módra
bambán
e szerepet

De nem lehetek
birkád ebed
se a vágyad
mert az állat
emberi lényt
nem élhet meg
nálad
kény s kedv szerint
ha kezed int
vagy csontot rak
a vackába
s bújik sután
mert fél s retteg
kutyád ...ó jajj
hogy szereted

Üzenet

Üzenem a kivágott törzseknek,

megcsonkolt vén lomb-hullatta fáknak,

a föld nem felejt, -mint a lőtt sebnek-

őrzi testén nyomát a holt ágnak.

Üzenem az otthont elvesztőknek,

kik fészket a lombok ölén raktak

s áldoztak a megsarcolt jövőnek,

lesz hangjuk a dalos madaraknak.

Üzenem a gyilkos fanyüvőknek,

ültessenek sírra fát, virágot

-míg a fejszék visszafelé lőnek,-

halál helyett halhatatlanságot.

Tavaszra várva

A kinyilatkoztatás
kevés
ha fagy csipkéz rajtunk
s hamisan csikordul
szájból a szó
felfal sejtenként
s megvakít mint a hályog
fertőzött gondolatfoszlány
panelelem
-semmit nem old meg-
mik voltunk
kik vagyunk
mivé leszünk

A sors használhat
revolvert érvként hogy értsük
az okot okozatot
szükségszerűen
véletlenül
vagy érvet revolverként-
hogy többre sarkalljon
a hit és erő

Törvény nincs kőbe vésve

Minden mozgásban van
kívül és belül
nincs gát
mely útját állná tavaszunknak
a szívben
ha indulnunk kell

Új álmok jönnek
 új ideálok
csak a test a régi összetörten is
őrzi a reményt
mint az elvetett mag
az életet
az ősi televényben

Álmodsz gyönyörűt édeset

(József Attila halálának
70. évfordulójára)

Szíved
túljutott a csillagokon
anyaölbe
csatangolt
járod vadul meg-megújult
haláltangód

Magadhoz méred a végtelent

Sikongó sínek
jajbahullt ércszaván
álmodsz gyönyörűt
édeset
csörömpölve
értünk
minden
éjszakán

(2007 december 04)