Míg szemük fénye gyúl

Köréd lopakodtak,
gyűltek az évek,
sose fogtad őket vallatóra.
Hagytad, hogy lassan
elhaljon az ének,
mint egy néma zsoltár,
míg sok-sok parányi
bimbózó reményt
viharoktól
két karoddal óvtál.

Szikrát lobbant a szó,
most elköszönnek.
Könnyet se ejts,
ne lássák, hogy fájhat.
Gazdagítson az
véreddel át szőtten,
ahogy évgyűrűk
az égig érő fákat.

Velük maradsz,
míg szemük fénye gyúl,
kezük melegét
megőrzi két kezed.
Angyali-sereg
Hold-tájakra indul,
ott is várnak téged,
míg hozzájuk
visszaérkezel.