Szaporodnak a lépcsők lábam alatt,
régen kettőt léptem, ma már nyolcat.
Velük mérem a magasságokat,
a lihegőket, a fordulókat.
Halhatatlanság várhat a mennyben,
míg három emelettel birkózom.
Előbb csak a vérnyomásom megy fel,
csörömpöl szívem a grádicsokon.
De kutyámat, aki hétszeres évvel
korosodik, -úgy sompolyog- hozzám,
mégis két karomban viszem én fel
Mindig zihálva, hogy semmi baj ne érje,
ha csillapulni kezd szilaj, vad vére.
Érte lelki üdvöm is feláldoznám.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése