2016. jan. 31.
Évértékelő
Mino szeme kerekebb lett...
( Imádom a gyerekeket )...
( Imádom a gyerekeket )...
Bende meg is komolyodott...
( Adri csak egy fontot fogyott ) ...
( Adri csak egy fontot fogyott ) ...
Egyetlen év oly parányi...
( Nem könnyű felnőtté válni )
( Nem könnyű felnőtté válni )
Maradjatok még ilyenek...
( Töltsétek be a szíveket )
( Töltsétek be a szíveket )
Mosolyotok melegével. ..
( Szeretetet hintsen széjjel )
( Szeretetet hintsen széjjel )
S ahogy telnek múlnak napok...
(Szárnyra kapnak az Angyalok )
(Szárnyra kapnak az Angyalok )
Felhősimogató testtel...
( Csillagokig repdesetten )
( Csillagokig repdesetten )
Egyik balra, másik jobbra...
( Mégis ott lesz a karodba’ )
( Mégis ott lesz a karodba’ )
(2015 december 31)
Várakozás
Szemed tükrében különös fény gyúl most.
Ki lobbantja lángra, ne is kutasd.
Hangod elcsuklik, mintha nem is várnád,
hogy kedves legyen, ha megérkezik.
Ki lobbantja lángra, ne is kutasd.
Hangod elcsuklik, mintha nem is várnád,
hogy kedves legyen, ha megérkezik.
Ne nyiss ajtót se, szívedet tárd ki csak,
s ha megszomjazik bonts pezsgőt neki.
Érezze megbecsült vendég lesz nálad,
ha kitart melletted mindhalálig.
s ha megszomjazik bonts pezsgőt neki.
Érezze megbecsült vendég lesz nálad,
ha kitart melletted mindhalálig.
Volt jó pár éved, mely tűzviharral jött,
s volt, mely dermesztőn, mint a szótlanság.
Zajos közönyök petárdás csendjét
ígéret földjeként hintették rád.
s volt, mely dermesztőn, mint a szótlanság.
Zajos közönyök petárdás csendjét
ígéret földjeként hintették rád.
S a többi, amit már számba sem veszel,
fennmarad, ahogy a csillagos ég.
Hogy fényesebb, vagy halványabb, már mindegy.
Benned ragyog az az egy. Az érkező.
fennmarad, ahogy a csillagos ég.
Hogy fényesebb, vagy halványabb, már mindegy.
Benned ragyog az az egy. Az érkező.
(2015 december 31)
Új év
Új év szépsége kísért
s úgy sarkal szüntelen,
mint várandóst a vágy.
Kifaragom ezüstös
ködfelhőkből, hólepte
hegygerincek felett,
Isten közelben
formálódó alakját,
ahogy elképzelem.
A még meg se születőt.
s úgy sarkal szüntelen,
mint várandóst a vágy.
Kifaragom ezüstös
ködfelhőkből, hólepte
hegygerincek felett,
Isten közelben
formálódó alakját,
ahogy elképzelem.
A még meg se születőt.
Bár hajnalom s delem
elmúlt felettem,
az alkonytűz eléget,
mégis várom őt
ma is ugyanúgy,
mint elsők közt
a legelső szeretőt
s hiszem öntudatlanul,
ha fogytán a lencse,
s rövidül a virsli
-vele eszem éjfél után-
nem lesz válogatós,
tréfát se űz velem,
hogy kitagadjon
mielőtt befogadnám.
elmúlt felettem,
az alkonytűz eléget,
mégis várom őt
ma is ugyanúgy,
mint elsők közt
a legelső szeretőt
s hiszem öntudatlanul,
ha fogytán a lencse,
s rövidül a virsli
-vele eszem éjfél után-
nem lesz válogatós,
tréfát se űz velem,
hogy kitagadjon
mielőtt befogadnám.
Belső békénket
együtt szüljük meg.
Én vállalom őt.
Ő meg engem.
Nevemre veszem.
együtt szüljük meg.
Én vállalom őt.
Ő meg engem.
Nevemre veszem.
Megőszültem,
vállamon évek tornyosulnak.
s megcsendesedtek a harangok,
hogy mindent felülről lássak.
Szívemnek hit a lét záloga.
Mindent elveszítenék,
ha egy újszülöttől félnék.
Aggódó lelkem bajánál
mi lehet nagyobb,
ami azzal ver meg,
hogy csak kesergek.
Már a megszületésénél...
vállamon évek tornyosulnak.
s megcsendesedtek a harangok,
hogy mindent felülről lássak.
Szívemnek hit a lét záloga.
Mindent elveszítenék,
ha egy újszülöttől félnék.
Aggódó lelkem bajánál
mi lehet nagyobb,
ami azzal ver meg,
hogy csak kesergek.
Már a megszületésénél...
Több, mint egy Lord
Kutyám neve Süthi Mister
Több mint egy Lord vagy Miniszter
Ahogy csahol hozzám kúszva
Mint egy fátyolos medúza...
Vele minden gondom elszáll
Bármerre jár vagy poroszkál
Szófogadó mint egy gyerek
Nem kérdezi hová megyek
S mért rángatom hogyha megáll
Egy-egy fánál a dolgánál
Vagy mért féltem testét lelkét
Másoktól hogy megszeressék
Mikor néhány szuka tüzel
Nem engedem hozzá közel
Hogy ne mondják olyan mint én
Pedig oly más a pedig-rém
Több mint egy Lord vagy Miniszter
Ahogy csahol hozzám kúszva
Mint egy fátyolos medúza...
Vele minden gondom elszáll
Bármerre jár vagy poroszkál
Szófogadó mint egy gyerek
Nem kérdezi hová megyek
S mért rángatom hogyha megáll
Egy-egy fánál a dolgánál
Vagy mért féltem testét lelkét
Másoktól hogy megszeressék
Mikor néhány szuka tüzel
Nem engedem hozzá közel
Hogy ne mondják olyan mint én
Pedig oly más a pedig-rém
Csak én értem ahogy bólint
Séta közben s megbolondít
Egy-két új húst lenn a placcon
Elmerengve a nagy-rasszon
Kiért szűköl kit megugat
Teledumálva agyukat
Acsarkodik más kanokkal
Visszatartom vasmarokkal
Míg megcsillapodik vére
- Büszkeségét baj ne érje -
Lábamhoz füttyentem vissza
Kutyából nem lesz rasszista
Mert bölcs állat holdig ellát
Ugatja a politikát
Nem kell szólnod
Nem kell szólnod, míg csend honol,
átsüt a fény a lombokon,
s az eltitkolt könnyek után
rád könyököl a napsugár.
átsüt a fény a lombokon,
s az eltitkolt könnyek után
rád könyököl a napsugár.
De szólj, kiálts, ha fáj nagyon,
mert egyszer ki kell mondanod,
tudja meg azt, ki tőrbe csalt,
óriásnak is törpe csak.
mert egyszer ki kell mondanod,
tudja meg azt, ki tőrbe csalt,
óriásnak is törpe csak.
S ha szólni, hallgatni se mersz,
ördögből hamis-isten lesz,
s te elhiszed minden szavát.
Ha nem...akassza fel magát.
ördögből hamis-isten lesz,
s te elhiszed minden szavát.
Ha nem...akassza fel magát.
Percmorzsák
Éjszakák, percmorzsák.
Lángoló szenvedély.
Nem kell tűzparancs se,
És nem kell engedély.
Az éj lopva hull rád,
Az élet csak egy perc.
Kenyér ízű a csók,
Morzsányi, míg szeretsz.
Lángoló szenvedély.
Nem kell tűzparancs se,
És nem kell engedély.
Az éj lopva hull rád,
Az élet csak egy perc.
Kenyér ízű a csók,
Morzsányi, míg szeretsz.
Tűzvihar ölelés,
Húsba vájt monogram.
Elvetett reményként
Ég a kalászokban.
Közeleg a hajnal,
Messze már nem mehetsz.
Kenyered, morzsád fogy.
Minél jobban szeretsz.
Húsba vájt monogram.
Elvetett reményként
Ég a kalászokban.
Közeleg a hajnal,
Messze már nem mehetsz.
Kenyered, morzsád fogy.
Minél jobban szeretsz.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)







