Megérkezett

Ahogy jött, a mennybe ment...)))

Seres László:
MEGÉRKEZETT

Két kis fiú elcsendesül,
már hallják a lépteit.
Gyertya lobban s csengőszóra
valaki megérkezik.
Ajtó nyílik, függöny lebben,
fényben úszik a szoba.
Egyetlen egy égi jelre
életre kel a csoda,
s körös körül a fa alatt
- amiről álmodozott -,
színes ruháit kibontják
a játékos dobozok.
Ámul-bámul a két fiú,
- ki lehet a jótevőnk.
Atya, Fiú, és Szentlélek.
vagy Jézuska, jött előbb -.
KeresIk a lába nyomát
padlón meg a szőnyegen.
Tudják, ő volt, aki itt járt
s ahogy jött, a mennybe ment.

Tetszik

Hozz

Fordul az év

Seres László

2016. december 31. · 

Az utolsó szó jogán...)))

Seres László:
FORDUL AZ ÉV

Tetemre hívások lázában égünk,
szorongunk érted, elfogynak napjaid.
Mérlegen érdemeink s minden vétkünk
felcímkézve már, ne maradjanak itt,
mint kanyargó folyók sziklahomlokán
megtört hullámokban a homokszemek.
Fordulsz Ó év, s az utolsó szó jogán
bevallhatom neked, megszerettelek.

(Kép: Internet)

Egyszerűen és bonyolultan

Könnyű veled bonyolultabbá tenni a bonyolultat, nehéz egyszerűbbé az egyszerűt. Neked ez játék, nekem élet. Ilyen vagy. Ha átgázolok ösvénytelen mocsáron s megérkezem hozzád, lassú sétára fogsz. Megyünk kéz a kézben. Te csak mosolyogsz, én meg fuldoklom, elmerülök benned egészen. Tudom, rajtam kívül vannak érdemtelen mások, kik lelked viharát kisimítanák, amit rég összegyűrtem. Te mégis hegyeket mozdítasz meg értem. Egyszerűen, és bonyolultan, hogy elhamvadjon, ami ég s ami elhamvadt, örökké égjen.

Kételyek

A nincsen titkok fegyvere a legveszélyesebb...)))

Seres László:
KÉTELYEK

Behegedtek a régi sebek,
túl vagyunk néhány sorscsapáson.
Nem kérdezzük, ki volt a hibás,
kitől várjuk, hogy megbocsásson.
Ajkunkon elült a harangszó,
ég és a föld egybeolvadt.
Szépítgetjük a kegyes időt,
mint térdre hullott mát a holnap.
Nem kell több önvád, ne is kérdezd,
mért lett vége a varázslatnak.
Elhalt a zene, függöny lehullt
próféciáink elhallgattak.
Méltánytalan mentegetőznöd,
túl szép volt, amit tőled kaptam.
A nincsen titkok terhe nyomaszt
fegyverként. A bevallhatatlan.
A ki nem mondható kételyek.
Mily erő vonz hozzád még ma is
búvó holdként fel-felderengve.
Tudom, minden válasz már hamis.
Mégis elég, míg a csend felel
hozzám bújva, ugrásra készen,
hogy álmaink lángoló oltárán
Gyehenna tüze elemésszen.

Csak azért is

A vágy mindent megelőz
Időt
Tavaszt
Szerelmet
Mert türelmetlen
S ha késik
Ha várat
Ha nem jön
Akkor se engedd el

Végy nagy lélegzetet
S virágba borul
Mert türelmes
Úgy álmodik
Új időt
Új tavaszt
Új szerelmet

Kérdések, talányok

Mindegy, csak nyerítsen...)))

Seres László:
KÉRDÉSEK, TALÁNYOK

Mi lehet-ez? Csodabigyó?
Szarvasbogár, vagy űrsikló?
Tűzokádó sárkány nyerge
fatuskóra tekeredve?
Vagy földre szállt égi patás,
szárny-nélküli pacidarázs?
Juhar-cincér ízelt lábbal?
Ugye Minó... eltaláltam.

Ne is kérdezd Papa, hogy mi,
hagyjál békén lovagolni.
Még hogy bigyó? Szarvasbogár
mászik a rét ágas bogán?
Vagy űrsikló? Lehetetlen.
Nem így néz ki egy Challenger.
Nem is tüzes sárkány nyereg,
amin haza ügetelek.

Tudod, engem nem hoz lázba,
mint Blökid, ha rongyát rázza,
s méregbe jön játék helyett.
Nekem játék bármi lehet,
ami nyerít, mind megmászom,
mint a sünt a jelmezbálon
EU-s módra. Egy a szabály.
Minden faló zabot zabál.

Megpróbáltatás

Fetrengtem már félájultan a földön,

amit lelke-hagyott testem mímelt csak,
s pokolra hullt minden egyes porcikám.
Menekülni akartam anyám elől
tüzes kályhán, kidőlt szenesvödrön át
minden áron. Valami rosszat tettem
kölyökként, sok jó közt, nem emlékszem rá.
Vagy feledni szeretném mindörökre.
Szeme villant, szikrát szórt. Láttam dühét,
mint magára öltött viseletlen új
ruhát s minden elképzelt bátorságom
partra vetett csónakként feneklett meg.
Kifordult belőlem, mint ásónyomból
darabokra szelt csomókban a tarack
kudarcos sorsom enyészetnek szánva.

Nem korholt, kezet is alig emelt rám.
Azt az áldottat, mellyel ölelt, most meg
ámulatba ejtett, hogy mire képes.
Elterültem moccanatlanul, ahogy
filmekben láttam premier plánban
térdre hullni a hősöket. S míg anyám
jajongott, hogy mit tett s mi lesz most velem
- vízért kiáltott, szinte öntudatlan -,
s elrohant. Én örültem, szabad vagyok.
Tervem bevált, a próba sikerült,
szinte kedvemre való volt e színjáték.
Gyalázatos szerep - tudom s ma már értem -,
mit nem oszt rám senki, se sors, se végzet,
csalás az, magamért játszom, magammal
eltelten. Tanulsága életre szól.
Ő hagyta rám. Tán meg se érdemeltem.

(Kép: Internet)