Megalkuvón

Levedlik rólad a máz,
mint akit porig aláz
a pillanatnyi jóság,
hogy szégyen nélkül lásson
túl minden sorscsapáson
az örökkévalóság.
A pőrén rád kent mázban,
szégyenben megalázva
szórhat rád a sors átkot,
lehetsz jobb, lehetsz rosszabb.
Elvedtől meg nem foszthat
hiú, vak gyávaságod,
hogy láss, vagy csupán érezz
megalkuvón hűséget önmagadhoz
s a világmindenséghez.

Kései harangszó

Szelíd szomorúságok
hegyorma hord.
Tágul a völgy,
holt idők fénye hív.
Emésztő mélybe hull
velem a Napkorong.
Álomragyogás
vesztőhelyeim.

Bekopog anyám
simogató kézzel.
Hozza a világ
átszűrt melegét
dacolva vésszel
fáradt ujjai közt.
Jön ahogy az este,
hogy elköszönjön.

Nekem
ennyi öröm elég,
hogy láthatom.
Lángra kapok tőle
-napra fordulttól-
könnyet fakasztó
felhő árnya,
hogy belehaljak közben,
mint sose volt
kései harangszó
a korai
szomorúságba.

Hős...égben

Anyu egy csuda-jó hővezető.
Én se vagyok négy gombócos fagylalt
csokis banánkrémmel betölthető
31 fokban, mit folyton nyalhat.
Szenvedünk együtt e nagy melegbe' ,
vérünkben nyár gyúl, ég tető,födém.
Míg vele alszom el, mi baj lehetne.
Óriás Napként ő hajol fölém.

Álarcban

Álarcban élsz már régóta

Kulcsra zárva se be se ki

Fejpénzed így lett két kvóta

Pedig belül nincsen senki

Ki a szelet lesi csak

Bocsásd kenyered a víz felszínére,
hozzáférjen, akit éhség gyötör.
Adj részt másnak, közel a végítélet,
trónt ül a bűn fenn az erkölcsökön.

Ki a szelet lesi csak s felhőkre néz,
ostoba az, ha nem vet s nem arat.
Még az Úrban se bízik meg, hát elvész
mindene, s mint kidőlt fa ott marad.

Reggel vesd el a magot, estig arass.
Szólj fényről és árnyról, hogy meghallgattass,
mikor imára kulcsolod két kezed.

Örvendj, míg az ifjúság tüze hevít,
élj úgy s tudd, hogy Isten földi bűneid
számon kéri tőled, ha megérkezel.

Két ismeretlen

.Így vagyunk egymással kulcsra zártan
a jégfal övezte szív falában,
- mindegy, ki hordoz és kit, te vagy én -
míg kikönyököl burkából a fény
erdő-bolyongatón, s feldörömböl,
mint újszülött a véres anyaölből,
utat terít talpunk alá a vágy,
elindulni hullámsírokon át
egymáshoz újra kérve, kéretlen.
Mint egyenletben két ismeretlen.

Keresd a szépet

Keresd a szépet, lelkét óvd a jónak,
ne hagyd, hogy ettől visszafogjon más.
Vészharang öble légy minden jajszónak.
Templomi imában feloldozás.

Közelít a vég, már vezekelni kell.
Hogy bűnben élünk, senkit nem zavar.
A világunk is mocsokban múlik el,
amíg a hazug vélt igazba mar.

Csalfa káprázat igéző fényjelünk,
csak szűkülő hurok a nyakunk körül,
mielőtt a sors végezne velünk.

A szépet keresd, s óvd lelkét a jónak.
Szólj vissza rá, ma még hozzád szólnak.
S a hitet válaszd magadnak örökül.