Az utolsó szó jogán

Megtépett ruháid
Rajtam vasald ki 
Tested lángolón
pokolra vessen
Étkeid ízével
Csábítson a szád
Mikor éhezem
Engem etessen
Ne hagyj térdre hullni
Sistergő csendben
Ha elárultak
Szólj üvölts értem
Korbácsold fel szívem
Utolsó vérig
S add át magadat
A mindenségnek
Ez kell mindkettőnknek
A vágy kísértsen
Ne puszta részvét
Ridegen meddőn
Önfeláldozások
Nélkül higgy bennem
Mielőtt kisiklanál
Üres tenyeremből

Plüss-kor

Négy éve szaporodnak a plüss állatfigurák a gyermekáldás függvényében. Nem egyszerű rendet tenni. A plüssök közt... :)

Seres László:
PLÜSS-KOR

Négy év s mennyei élet,
mint a teremtés vágya
ma is lázban éget
ránézve e csodára.
Még a szív is úgy ugrál,
ahogy ezek az árva
kis plüss állatfigurák
össze-vissza dobálva.
Teremtményeid élő
kis plüss játékszerei
ők s velük visszatérő
emlék, ahogy keresi
féltőn szerető szívvel
a magáét mindegyik.
Mert csak vele alszik el
s bújik hozzá reggelig.
Hát óvd, ez is gyerekkor
s hallgasd, a Plüss mind mesél
füledbe súgja mint egykor
nekik: - kicsit szeressél -.

Elmélkedések

Seres László

január 2.


Ott kezdődik az év, ahol véget ér a varázslat…)

Seres László:
ELMÉLKEDÉSEK

A régi végét s elejét az újnak
megtanuljuk át-és túlélni.
Előbbit kicsit szomorkásan,
- sírva vigad magyar mód –
s fáj, hogy befejeztetett.
Az utóbbit derűvel,
„…most kezdődik a,
most kezdődik a” tánccal,
mikor éjfélt kondít
harang, óra, szív
s tele még a pohár,
hogy higgyünk hitetlenül,
ahogy hitehagyottak hisznek
a feltámadásban.

Előbb csak nekibúsulunk,
elsiratjuk az Ó évet.
Egy könnycsepp minden
távozónak jár.
Naptárunk megtelt, vége.
Nincs tovább. Időnk sincs sok
az elmélkedésre.
Magunkkal mérjük, ami volt.
Másokkal, ami lehetett volna
s vitatjuk, kié az érdem.
Ez az év is úgy megy el,
ahogy jön az újabb,
előbbi utóbbivá válva,
eggyel magát is megtoldva,
mint egy bűvös varázslat.
Illuzionista kézben.

Megérkezett

Ahogy jött, a mennybe ment...)))

Seres László:
MEGÉRKEZETT

Két kis fiú elcsendesül,
már hallják a lépteit.
Gyertya lobban s csengőszóra
valaki megérkezik.
Ajtó nyílik, függöny lebben,
fényben úszik a szoba.
Egyetlen egy égi jelre
életre kel a csoda,
s körös körül a fa alatt
- amiről álmodozott -,
színes ruháit kibontják
a játékos dobozok.
Ámul-bámul a két fiú,
- ki lehet a jótevőnk.
Atya, Fiú, és Szentlélek.
vagy Jézuska, jött előbb -.
KeresIk a lába nyomát
padlón meg a szőnyegen.
Tudják, ő volt, aki itt járt
s ahogy jött, a mennybe ment.

Tetszik

Hozz

Fordul az év

Seres László

2016. december 31. · 

Az utolsó szó jogán...)))

Seres László:
FORDUL AZ ÉV

Tetemre hívások lázában égünk,
szorongunk érted, elfogynak napjaid.
Mérlegen érdemeink s minden vétkünk
felcímkézve már, ne maradjanak itt,
mint kanyargó folyók sziklahomlokán
megtört hullámokban a homokszemek.
Fordulsz Ó év, s az utolsó szó jogán
bevallhatom neked, megszerettelek.

(Kép: Internet)

Egyszerűen és bonyolultan

Könnyű veled bonyolultabbá tenni a bonyolultat, nehéz egyszerűbbé az egyszerűt. Neked ez játék, nekem élet. Ilyen vagy. Ha átgázolok ösvénytelen mocsáron s megérkezem hozzád, lassú sétára fogsz. Megyünk kéz a kézben. Te csak mosolyogsz, én meg fuldoklom, elmerülök benned egészen. Tudom, rajtam kívül vannak érdemtelen mások, kik lelked viharát kisimítanák, amit rég összegyűrtem. Te mégis hegyeket mozdítasz meg értem. Egyszerűen, és bonyolultan, hogy elhamvadjon, ami ég s ami elhamvadt, örökké égjen.

Kételyek

A nincsen titkok fegyvere a legveszélyesebb...)))

Seres László:
KÉTELYEK

Behegedtek a régi sebek,
túl vagyunk néhány sorscsapáson.
Nem kérdezzük, ki volt a hibás,
kitől várjuk, hogy megbocsásson.
Ajkunkon elült a harangszó,
ég és a föld egybeolvadt.
Szépítgetjük a kegyes időt,
mint térdre hullott mát a holnap.
Nem kell több önvád, ne is kérdezd,
mért lett vége a varázslatnak.
Elhalt a zene, függöny lehullt
próféciáink elhallgattak.
Méltánytalan mentegetőznöd,
túl szép volt, amit tőled kaptam.
A nincsen titkok terhe nyomaszt
fegyverként. A bevallhatatlan.
A ki nem mondható kételyek.
Mily erő vonz hozzád még ma is
búvó holdként fel-felderengve.
Tudom, minden válasz már hamis.
Mégis elég, míg a csend felel
hozzám bújva, ugrásra készen,
hogy álmaink lángoló oltárán
Gyehenna tüze elemésszen.

Csak azért is

A vágy mindent megelőz
Időt
Tavaszt
Szerelmet
Mert türelmetlen
S ha késik
Ha várat
Ha nem jön
Akkor se engedd el

Végy nagy lélegzetet
S virágba borul
Mert türelmes
Úgy álmodik
Új időt
Új tavaszt
Új szerelmet

Kérdések, talányok

Mindegy, csak nyerítsen...)))

Seres László:
KÉRDÉSEK, TALÁNYOK

Mi lehet-ez? Csodabigyó?
Szarvasbogár, vagy űrsikló?
Tűzokádó sárkány nyerge
fatuskóra tekeredve?
Vagy földre szállt égi patás,
szárny-nélküli pacidarázs?
Juhar-cincér ízelt lábbal?
Ugye Minó... eltaláltam.

Ne is kérdezd Papa, hogy mi,
hagyjál békén lovagolni.
Még hogy bigyó? Szarvasbogár
mászik a rét ágas bogán?
Vagy űrsikló? Lehetetlen.
Nem így néz ki egy Challenger.
Nem is tüzes sárkány nyereg,
amin haza ügetelek.

Tudod, engem nem hoz lázba,
mint Blökid, ha rongyát rázza,
s méregbe jön játék helyett.
Nekem játék bármi lehet,
ami nyerít, mind megmászom,
mint a sünt a jelmezbálon
EU-s módra. Egy a szabály.
Minden faló zabot zabál.

Megpróbáltatás

Fetrengtem már félájultan a földön,

amit lelke-hagyott testem mímelt csak,
s pokolra hullt minden egyes porcikám.
Menekülni akartam anyám elől
tüzes kályhán, kidőlt szenesvödrön át
minden áron. Valami rosszat tettem
kölyökként, sok jó közt, nem emlékszem rá.
Vagy feledni szeretném mindörökre.
Szeme villant, szikrát szórt. Láttam dühét,
mint magára öltött viseletlen új
ruhát s minden elképzelt bátorságom
partra vetett csónakként feneklett meg.
Kifordult belőlem, mint ásónyomból
darabokra szelt csomókban a tarack
kudarcos sorsom enyészetnek szánva.

Nem korholt, kezet is alig emelt rám.
Azt az áldottat, mellyel ölelt, most meg
ámulatba ejtett, hogy mire képes.
Elterültem moccanatlanul, ahogy
filmekben láttam premier plánban
térdre hullni a hősöket. S míg anyám
jajongott, hogy mit tett s mi lesz most velem
- vízért kiáltott, szinte öntudatlan -,
s elrohant. Én örültem, szabad vagyok.
Tervem bevált, a próba sikerült,
szinte kedvemre való volt e színjáték.
Gyalázatos szerep - tudom s ma már értem -,
mit nem oszt rám senki, se sors, se végzet,
csalás az, magamért játszom, magammal
eltelten. Tanulsága életre szól.
Ő hagyta rám. Tán meg se érdemeltem.

(Kép: Internet)

Perpetuum mobile

Szülők, gyerekek, szülők, gyerekek...)))

Seres László:
PERPETUUM MOBILE

Lassan elengedem két kezed.
Magadtól lépsz, mégis féltelek.
Tétován, sután,
kósza felhő jár
így a nyár után.

Totyogva pirinyó lábadon
virágba szökkensz az ágakon.
Tétován, sután,
illatár vonul
így a nyár után

Ma még itt vagy velem picinyem.
Hogyha itt hagysz, a Föld felbillen.
Tétován, sután,
esthajnal jár
így a nyár után.

Várnak szép álom-szőtt városok,
szívemen a jövőd átoson.
Tétován, sután,
ringó kalász jár
így a nyár után.

Indulj az útra, ha menned kell,
felnőtt lettél - látod - gyermekem.
Tétován, sután,
fénylő csillag jár
így a nyár után.

Lesz barátod, ellenséged is.
Kiálts, s meghallom, ha hívsz, segíts.
Tétován, sután,
őszi avar jár
így a nyár után.

Visszatérsz egyszer, a kör forog.
Gyermeked kezét már te fogod.
Tétován, sután,
s elindul ő is
majd a nyár után.

Tanácstalan tök(él)etlenség

Vérlázító agyrémes bürokrácia...)))

Seres László:
TANÁCSTALAN TÖK(ÉL)ETLENSÉG

Tudnák azt hogy mit
De nem tudják miért
S ha tudnák hogy miért
Nem tudják hogy mit

Tudnák hogy honnan
De nem tudják hová
S ha tudnák hogy hová
Nem tudják honnan

Tudnák hogy meddig
De nem tudják merre
S ha tudnák hogy merre
Nem tudják meddig

Tudnák hogy kinek
De nem tudják mivel
S ha tudnák hogy mivel
Nem tudják kinek

Tudnák hogy mennyit
De nem tudják hogyan
S ha tudnák hogy hogyan
Nem tudják mennyit

Mert tudni tudnák
De nem tudni a jobb
S ha mégis jobb tudni
Akkor se tudják

(Kép: Internet)

Kő kövön

"Bizony mondom néktek, nem marad itt kő kövön,
mely le nem romboltatik (Máté 24)

Seres László:
KŐ KÖVÖN

Nemzet támad nemzet ellen,
országok népe hadba lép.
Éhínség pusztít,
döghalál arat.
Hold se fénylik már, nap se kél.
Gyűlölet gyúl - menthetetlen -
s a felszított szenvedély
gyilkolni buzdít
a kereszt alatt.

De tudd Ember, nem ez a vég.

Hamis krisztusok, pogányok
kísértik meg Isten tettét
a mindenségben,
mint csodatevők,
s elhiszi a hitetlen nép
az angyalarcú sátánok
életmentő leheletét
holtan is, térden.
A nincs levegőt.

De tudd Ember, ez se a vég.

Bizony mondom, így kell lenni.
Szenvednetek kell mindenér'
hogy, aki erős
- akár a szikla -,
vihartüze se tépje szét.
Üdvösségre ott fog lelni,
hol a bűnös kishitűség
kórja felett győz,
s hozzám majd, mint a
tékozló fiú... visszatér.

Tudd meg Ember, az lesz a vég.

(Kép: Internet)

Jó lenni Embernek

Jó lenni Embernek - azt mondják -, Uram.
Mások kegyeit mégse keresem.
Hamis istenektől el nem ájultam.
Mi sokan vagyunk, ők meg kevesen.

Szót facsarnak, dünnyögnek, ahogy vásott
kölykök szánkba rágva, hogy mi történt.
Bűnük, hogy elhiszik a (gl)óriások,
Ősi jussuk nekik az öröklét.

S hogy nem kellesz nekik, észre se veszed
a világot faló éhes termeszek
között, hol jog, rend, hatalom elrettent.

Rád hivatkoznak újabb ezer évig
magad ellen, míg álmaik beérik.
S áldják az elvetett magot. Az Embert.

Nők

Egyik szeret,
másikat szereted.
Egyszerű ez,
mint a kétszerkettő.
Meghalsz azért,
akinek nem kellesz.
S elfelejted,
ki nem feledhető.

Nihil nimis

Ó áldott semmittevés
-vallod beavatottan-,
s kínjai közt érleled
szétfutó napjaid.
Tékozló arculcsapás
tett nélkül a szándék.
Indulnál, mint a nyíl
felajzottan, mindig.
Tegnap, ma és holnap.
A kérdést, hová, minek,
soha fel se teszed
se magadnak, se másnak.
Jól van úgy, ahogy van.
Nem érdekel a válasz,
így csodás az Élet.
Valahová végül
úgyis megérkezel.

(Kép: Internet)

Ne várj

Ne várj többet az égig érő fáktól.
Ne várj, ha szédít rügyfakasztó mámor,
elég a csókja, teste, óvó karja,
ha érett gyümölcsét neked ringatja.

Ne várj többet, ha gyarló mód csak várod.
Ne várj, ha félsz feladni sok-sok álmod.
Aki új hittel ébredni se képes,
elvetélt jussa sovány fizetség lesz.

Ne várj többet, hajts fejet kelő napnak.
Ne várj, ha tévhiteid elragadnak,
s azt hiszed, a sekélyes folyómedret
víz felett járhatod, ha úgy van kedved.

Ne várj többet egy lángra gyúlt szikrától.
Ne várj szerelmet, míg szívekkel játszol,
s van, kit felültetsz, s van, aki felültet.
Magadat add, s lesz jövőre is ünnep.

Ne várj többet, mert nem lehet csak várni.
Ne várj, indulj el, s merj hazatalálni,
akkor is, ha az év gyötrelmet hoz rád.
A véredből vétetett ez az ország.

Ne várj többet, míg álmodni mersz nagyot.
Kiterítő fagy foglya vagy, tetszhalott.
S mégis, ha érzed, közeleg a veszted,
Vidd tovább a válladra vett keresztet.

Álomcsend

Altató nélkül...kis írigységgel...)))

Seres László:
ÁLOMCSEND

Kábán lógok négy kötélen.
Talpam alatt süvít a szél.
Álomcsendes éj ölében
bóbiskol a zöld hintaszék.
Pislant a ház, puskák, tankok.
Dömperek, meg a kis kutyám,
turbékoló vadgalambok
ásítoznak a fenyőfán.
S láthatatlan angyalkezek
szender-szöszin, hol ring a hold
kioltják a mécseseket
egy pislákoló csillagon...

Feszítsd meg Őt

Ha megfeszítenek aljas
Parolázó tűzben

Tűzben égől hitvány senkik
Senkik is maradnak

Maradnak vérgőzös latrok
Latrok a kereszten

Kereszten Isten nélkül

***

S ha magadat feszíted meg
Áldozatként másért

Másért égő tűzhalálban
Tűzhalálban elvész

Elvész minden bűnöd veled
Veled lesz az Isten

Isten mindig veled lesz

(Kép: Munkácsy Mihály: Golgota)

A menny nem eladó

Mennybe emelne,
mi mást akarhat.
Mi hiszünk,
ő csak remél.
Tudja jól,
poklok pokla lesz
annak, aki hallgat,
s annak, aki szól.
Nincs kímélet.
Pofára néz,
nem szembe.
S úgy ad, hogy elvesz.
Álmon felül méri
bőven eleresztve
néhány baksisért
a megrövidített
mindenséget.

(Kép: El Greco: Jézus kiűzi a kufárokat a templomból)