Szólj, hogy... szabad légy...
Nem szólsz semmit, bátran hallgatsz,
ember ma csak így maradhatsz.
Üreget váj szádba a csend,
mikor tátogásod kicseng.
Ernyed a szó nyelved helyén,
mint egy félrenyelt vélemény.
Sose tudja, aki kérdez,
mért ragaszkodsz földhöz, éghez.
Kerülsz vihart, csendes hajnalt,
némán a kimondhatatlant.
Kifordult szem, felhúzott váll,
dörgedelem, uff, úgy szóltál.
Ideg-rángatott kéz jeled
nem értik, akik féltenek.
Amíg hallgatsz, örök éj van
lehúzott sisakrostélyban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése