"Tévedések vígjátéka"
Még volt ló és fogat, csicsás lovasfogat
De rakétáink már Asalukot szántják
Ott sistergő tűzgömb szilánkja hasogat
Itt sárga pötty-jelek csak a vén kaszárnyát
Lógondnok is kijárt,meg zsúptetős hodály
Hogy megoldja a had a kényes lógondot
Nem érdekelte őt a harci tudomány
Szemetet,tüzelőt, mosnivalót hordott
Történt egykor hajdan,hogy Tóth névre hallgat
Lovashajtó meg a parancsnoki sofőr
Státuszuk ég és föld,bár lóerőt zargat
Mindkettő,az egyik holtat, másik élőt
A Warszawa még új, mondhatnám ékkőnek
Főnök szeme fénye, egy csillogó csoda
A fogat meg olyan, mint az éhezőnek
Ínségben kivetett maradék vacsora
Büszke volt a két Tóth saját járgányára
Befogták benzinre,a gebéket zabra
Jól megfért mindkettő az ármádiában
Az egyik ment jobbra, a másik meg balra
Még parancs jött!Rövid! Segédtiszt:-ki beszél?
Telephelyen egy Tóth, épp a hajtó szegény
-Reggel,ha pitymallik, Veszprém az úticél!
Legyen kiglancolva maga, meg a szekér!
Egész éjszaka lőcs, kerékagy, saroglya
Kellett a zsír, olaj,síkáláshoz sok kóc
Új vas is felkerült a két busa lóra
Útra lábtakaró, durva hátas pokróc
S lőn hajnal!Fogadás! A kürt majd behorpadt
Lónyerítés!Hórukk!Mint az ég, úgy zengett
Rezgő holdsugárban nyolc pata koppant
Meg Tóthé!, mikor a Főnök megérkezett
Majd büszkén mutatta be a lócsaládot
Hangja is elcsuklott s a szívében láng gyúlt
Két ló...egy szekér...kész...A Főnök csak állt ott
Mint aki álmodik.....és csendben elájult
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése