Ebugattát

(Kutya-monológ)
Én
hűséges vagyok
ritka kincs ez
tanúsítja több ezer év
ti
megvettetek több ezerért
vagy kidobott ebként
fogadtatok be
-esetleg más egyebekért-
de nem firtatom…
nyúlt agyamba úgy se hatol be
hogy előttetek mi az érdemem
nem is érdekel
ezzel sose kérkedem
a kóbor szukák előtt
ha néha befutok erdőt, legelőt
utánuk
látják névjegyemen ki vagyok
értem vesz meg mind
s én értük
mivel van zöld programom
füvön fán virágokon
hetyke nyomokat hagyok
három lábon
mint a suszterszék
irigyelnek is miatta
hogy
lelkem tiszta szép
és kiegyensúlyozott az életem
van házam pórázom eledelem
-még nyugdíjam is lesz talán-
míg rátok
kutya-idők jönnek
engem
emberszámba vesztek,
s játszotok velem
enyhítve a gondokat
megfuttattok valami után
amit utál minden porcikám
de bevallani nem merem
-jó hogy nem gondolkozom-
ti bíztok bennem, én visszahozom
ha kinyuvadok is
és örültök nekem
hát
mit mondjak ebugattát
jól érzem magam
nálatok
mert nem az észre
csak a szívre hallgatok
viszonzásul
felterjesztelek benneteket
magamhoz
egy kitüntető címre
mint
Tiszteletbeli
állatok