Kitaszítottan

„Új szívet adok nektek,
és új lelket adok belétek…”
(Ez 36:26)

Őt kérdezd csak,
ha szemed homályba vész
kirajzolatlanul
s árnyak mögött fény se dereng.
Őt kérdezd,
a kitaszítottat,
kit szétszabdaló fájdalom
s vágyak holt karéja csipkéz
karon-ülő gyermeki hittel
s nem érzi, csak önmaga leheletét,
mikor nincs más,
ami a szív zsilipjein átszivárog,
s embertől kaphat,
s fél, ha lámpát gyújt az alkony,
és ritkább lesz a fény
a sötétségnél..

Őt kérdezd csak,
a kitaszítottat,
aki egykor fényben járt itt
s megáradt folyókra zuhant alá
otthonra vágyó jeges sodrásban,
vagy aranyrögöket görgetett
öntudatlan,
s útját bűnnel, bűnhöz mérték
megtisztulást áhított kezek.

Őt kérdezd csak,
a kitaszítottat
Istenről és hazáról
-a beléd ivódott gyűlölet helyett-
hogy befogadhasd,
amíg nem késő.