A távolságot
szűk utak hordozzák
fogyó holdkaréjként,
ami még maradt.
Úgy mérek
minden pillanatot hozzád
egy tenyérnyi csendben,
gyémánt ég alatt,
mint csillagjárást
fényévben, hogy ragyogj.
szűk utak hordozzák
fogyó holdkaréjként,
ami még maradt.
Úgy mérek
minden pillanatot hozzád
egy tenyérnyi csendben,
gyémánt ég alatt,
mint csillagjárást
fényévben, hogy ragyogj.
Repíts tovább Napvitorlám,
nem számít
néhány ezer év,
amíg veled vagyok,
s eljutunk a
halhatatlanságig.
amíg veled vagyok,
s eljutunk a
halhatatlanságig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése