Szívtelenül

Már csak a pohár hív
egy-két koccintásra
egyedül magamért
- látod a szívem is
kiteszem érted -
meghalok egy kicsit
legbelül s várom
hogy hozzám visszatalálj

Ülök vele
révetegen ketten nélküled
vagy veled hárman
nézem hogy folyik szét
bíborvörös vérem
áldozatként érted
a kristálypohárban
s hogy válik bennem
újra vérré a bor
míg megérkezel
s átesek néhány

Vérátömlesztésen


(Kép: Gudorics Vera: Az életi kör)

Távolságok

A távolságot
szűk utak hordozzák
fogyó holdkaréjként,
ami még maradt.
Úgy mérek
minden pillanatot hozzád
egy tenyérnyi csendben,
gyémánt ég alatt,
mint csillagjárást
fényévben, hogy ragyogj.

Repíts tovább Napvitorlám,
nem számít

néhány ezer év,
amíg veled vagyok,
s eljutunk a
halhatatlanságig.