Akinek senkije sincsen

Hóba süppedt panellházak felett
szürke-sugaras fény villan
most kél a nap
vagy csak mása
mit az álom égre fest

Valahol leoltották a villanyt
hogy reggel legyen

Karbafont hajnal ébreszt
fukar volt az éj
magadat ölelted mint a hold
a sáppadt holdkaréjt
mikor mélyvizű tóra les
s holdkóros lesz magától
- ahogy mondták rég az öregek -
holdja is maga lesz
akit szeret vagy megcsal
ha nem tud álmodni szebbet

vonzóbbat önmagánál

Látod mily sok a semmi
kevés a van
verhet vagy áldhat a sors

ha nincs más aki segítsen
így rendelték az istenek
hogy beteljen önmagával
akinek senkije sincsen