Életre, halálra

Könnyeket őriz a csend
néma harangok ércfalán
mint megmételyezett
bánat holt virága
s csendet a harangzúgás
hogy megnyugodjon
a lázadó szív

Minden múló pillanatban
ott van az újrakezdés
s minden kezdetben
az elmúlás
míg óvja féltőn
édes terhét
burkában a föld
magzatát anyaméh
hogy világra jöjjön
mint a remény

Életre
halálra

Pillanat és örökkévalóság

Átszakadt éj. Már csendes alázat van.
Táguló erek a zsalugáter égen.
Veled vagyok megcsillapult lázadban,
elejtett vad a gyűrött csatatéren.
Átlépünk vágyaink tűz-sziluettjén,
-egybeolvadt fáklyatestünk világít-
megfeszítetten, mint Krisztus keresztjén
a pillanat. Örökkévalóságig.