Kételyek

A nincsen titkok fegyvere a legveszélyesebb...)))

Seres László:
KÉTELYEK

Behegedtek a régi sebek,
túl vagyunk néhány sorscsapáson.
Nem kérdezzük, ki volt a hibás,
kitől várjuk, hogy megbocsásson.
Ajkunkon elült a harangszó,
ég és a föld egybeolvadt.
Szépítgetjük a kegyes időt,
mint térdre hullott mát a holnap.
Nem kell több önvád, ne is kérdezd,
mért lett vége a varázslatnak.
Elhalt a zene, függöny lehullt
próféciáink elhallgattak.
Méltánytalan mentegetőznöd,
túl szép volt, amit tőled kaptam.
A nincsen titkok terhe nyomaszt
fegyverként. A bevallhatatlan.
A ki nem mondható kételyek.
Mily erő vonz hozzád még ma is
búvó holdként fel-felderengve.
Tudom, minden válasz már hamis.
Mégis elég, míg a csend felel
hozzám bújva, ugrásra készen,
hogy álmaink lángoló oltárán
Gyehenna tüze elemésszen.

Csak azért is

A vágy mindent megelőz
Időt
Tavaszt
Szerelmet
Mert türelmetlen
S ha késik
Ha várat
Ha nem jön
Akkor se engedd el

Végy nagy lélegzetet
S virágba borul
Mert türelmes
Úgy álmodik
Új időt
Új tavaszt
Új szerelmet

Kérdések, talányok

Mindegy, csak nyerítsen...)))

Seres László:
KÉRDÉSEK, TALÁNYOK

Mi lehet-ez? Csodabigyó?
Szarvasbogár, vagy űrsikló?
Tűzokádó sárkány nyerge
fatuskóra tekeredve?
Vagy földre szállt égi patás,
szárny-nélküli pacidarázs?
Juhar-cincér ízelt lábbal?
Ugye Minó... eltaláltam.

Ne is kérdezd Papa, hogy mi,
hagyjál békén lovagolni.
Még hogy bigyó? Szarvasbogár
mászik a rét ágas bogán?
Vagy űrsikló? Lehetetlen.
Nem így néz ki egy Challenger.
Nem is tüzes sárkány nyereg,
amin haza ügetelek.

Tudod, engem nem hoz lázba,
mint Blökid, ha rongyát rázza,
s méregbe jön játék helyett.
Nekem játék bármi lehet,
ami nyerít, mind megmászom,
mint a sünt a jelmezbálon
EU-s módra. Egy a szabály.
Minden faló zabot zabál.

Megpróbáltatás

Fetrengtem már félájultan a földön,

amit lelke-hagyott testem mímelt csak,
s pokolra hullt minden egyes porcikám.
Menekülni akartam anyám elől
tüzes kályhán, kidőlt szenesvödrön át
minden áron. Valami rosszat tettem
kölyökként, sok jó közt, nem emlékszem rá.
Vagy feledni szeretném mindörökre.
Szeme villant, szikrát szórt. Láttam dühét,
mint magára öltött viseletlen új
ruhát s minden elképzelt bátorságom
partra vetett csónakként feneklett meg.
Kifordult belőlem, mint ásónyomból
darabokra szelt csomókban a tarack
kudarcos sorsom enyészetnek szánva.

Nem korholt, kezet is alig emelt rám.
Azt az áldottat, mellyel ölelt, most meg
ámulatba ejtett, hogy mire képes.
Elterültem moccanatlanul, ahogy
filmekben láttam premier plánban
térdre hullni a hősöket. S míg anyám
jajongott, hogy mit tett s mi lesz most velem
- vízért kiáltott, szinte öntudatlan -,
s elrohant. Én örültem, szabad vagyok.
Tervem bevált, a próba sikerült,
szinte kedvemre való volt e színjáték.
Gyalázatos szerep - tudom s ma már értem -,
mit nem oszt rám senki, se sors, se végzet,
csalás az, magamért játszom, magammal
eltelten. Tanulsága életre szól.
Ő hagyta rám. Tán meg se érdemeltem.

(Kép: Internet)

Perpetuum mobile

Szülők, gyerekek, szülők, gyerekek...)))

Seres László:
PERPETUUM MOBILE

Lassan elengedem két kezed.
Magadtól lépsz, mégis féltelek.
Tétován, sután,
kósza felhő jár
így a nyár után.

Totyogva pirinyó lábadon
virágba szökkensz az ágakon.
Tétován, sután,
illatár vonul
így a nyár után

Ma még itt vagy velem picinyem.
Hogyha itt hagysz, a Föld felbillen.
Tétován, sután,
esthajnal jár
így a nyár után.

Várnak szép álom-szőtt városok,
szívemen a jövőd átoson.
Tétován, sután,
ringó kalász jár
így a nyár után.

Indulj az útra, ha menned kell,
felnőtt lettél - látod - gyermekem.
Tétován, sután,
fénylő csillag jár
így a nyár után.

Lesz barátod, ellenséged is.
Kiálts, s meghallom, ha hívsz, segíts.
Tétován, sután,
őszi avar jár
így a nyár után.

Visszatérsz egyszer, a kör forog.
Gyermeked kezét már te fogod.
Tétován, sután,
s elindul ő is
majd a nyár után.

Tanácstalan tök(él)etlenség

Vérlázító agyrémes bürokrácia...)))

Seres László:
TANÁCSTALAN TÖK(ÉL)ETLENSÉG

Tudnák azt hogy mit
De nem tudják miért
S ha tudnák hogy miért
Nem tudják hogy mit

Tudnák hogy honnan
De nem tudják hová
S ha tudnák hogy hová
Nem tudják honnan

Tudnák hogy meddig
De nem tudják merre
S ha tudnák hogy merre
Nem tudják meddig

Tudnák hogy kinek
De nem tudják mivel
S ha tudnák hogy mivel
Nem tudják kinek

Tudnák hogy mennyit
De nem tudják hogyan
S ha tudnák hogy hogyan
Nem tudják mennyit

Mert tudni tudnák
De nem tudni a jobb
S ha mégis jobb tudni
Akkor se tudják

(Kép: Internet)

Kő kövön

"Bizony mondom néktek, nem marad itt kő kövön,
mely le nem romboltatik (Máté 24)

Seres László:
KŐ KÖVÖN

Nemzet támad nemzet ellen,
országok népe hadba lép.
Éhínség pusztít,
döghalál arat.
Hold se fénylik már, nap se kél.
Gyűlölet gyúl - menthetetlen -
s a felszított szenvedély
gyilkolni buzdít
a kereszt alatt.

De tudd Ember, nem ez a vég.

Hamis krisztusok, pogányok
kísértik meg Isten tettét
a mindenségben,
mint csodatevők,
s elhiszi a hitetlen nép
az angyalarcú sátánok
életmentő leheletét
holtan is, térden.
A nincs levegőt.

De tudd Ember, ez se a vég.

Bizony mondom, így kell lenni.
Szenvednetek kell mindenér'
hogy, aki erős
- akár a szikla -,
vihartüze se tépje szét.
Üdvösségre ott fog lelni,
hol a bűnös kishitűség
kórja felett győz,
s hozzám majd, mint a
tékozló fiú... visszatér.

Tudd meg Ember, az lesz a vég.

(Kép: Internet)