Jó lenni Embernek

Jó lenni Embernek - azt mondják -, Uram.
Mások kegyeit mégse keresem.
Hamis istenektől el nem ájultam.
Mi sokan vagyunk, ők meg kevesen.

Szót facsarnak, dünnyögnek, ahogy vásott
kölykök szánkba rágva, hogy mi történt.
Bűnük, hogy elhiszik a (gl)óriások,
Ősi jussuk nekik az öröklét.

S hogy nem kellesz nekik, észre se veszed
a világot faló éhes termeszek
között, hol jog, rend, hatalom elrettent.

Rád hivatkoznak újabb ezer évig
magad ellen, míg álmaik beérik.
S áldják az elvetett magot. Az Embert.

Nők

Egyik szeret,
másikat szereted.
Egyszerű ez,
mint a kétszerkettő.
Meghalsz azért,
akinek nem kellesz.
S elfelejted,
ki nem feledhető.

Nihil nimis

Ó áldott semmittevés
-vallod beavatottan-,
s kínjai közt érleled
szétfutó napjaid.
Tékozló arculcsapás
tett nélkül a szándék.
Indulnál, mint a nyíl
felajzottan, mindig.
Tegnap, ma és holnap.
A kérdést, hová, minek,
soha fel se teszed
se magadnak, se másnak.
Jól van úgy, ahogy van.
Nem érdekel a válasz,
így csodás az Élet.
Valahová végül
úgyis megérkezel.

(Kép: Internet)

Ne várj

Ne várj többet az égig érő fáktól.
Ne várj, ha szédít rügyfakasztó mámor,
elég a csókja, teste, óvó karja,
ha érett gyümölcsét neked ringatja.

Ne várj többet, ha gyarló mód csak várod.
Ne várj, ha félsz feladni sok-sok álmod.
Aki új hittel ébredni se képes,
elvetélt jussa sovány fizetség lesz.

Ne várj többet, hajts fejet kelő napnak.
Ne várj, ha tévhiteid elragadnak,
s azt hiszed, a sekélyes folyómedret
víz felett járhatod, ha úgy van kedved.

Ne várj többet egy lángra gyúlt szikrától.
Ne várj szerelmet, míg szívekkel játszol,
s van, kit felültetsz, s van, aki felültet.
Magadat add, s lesz jövőre is ünnep.

Ne várj többet, mert nem lehet csak várni.
Ne várj, indulj el, s merj hazatalálni,
akkor is, ha az év gyötrelmet hoz rád.
A véredből vétetett ez az ország.

Ne várj többet, míg álmodni mersz nagyot.
Kiterítő fagy foglya vagy, tetszhalott.
S mégis, ha érzed, közeleg a veszted,
Vidd tovább a válladra vett keresztet.

Álomcsend

Altató nélkül...kis írigységgel...)))

Seres László:
ÁLOMCSEND

Kábán lógok négy kötélen.
Talpam alatt süvít a szél.
Álomcsendes éj ölében
bóbiskol a zöld hintaszék.
Pislant a ház, puskák, tankok.
Dömperek, meg a kis kutyám,
turbékoló vadgalambok
ásítoznak a fenyőfán.
S láthatatlan angyalkezek
szender-szöszin, hol ring a hold
kioltják a mécseseket
egy pislákoló csillagon...

Feszítsd meg Őt

Ha megfeszítenek aljas
Parolázó tűzben

Tűzben égől hitvány senkik
Senkik is maradnak

Maradnak vérgőzös latrok
Latrok a kereszten

Kereszten Isten nélkül

***

S ha magadat feszíted meg
Áldozatként másért

Másért égő tűzhalálban
Tűzhalálban elvész

Elvész minden bűnöd veled
Veled lesz az Isten

Isten mindig veled lesz

(Kép: Munkácsy Mihály: Golgota)

A menny nem eladó

Mennybe emelne,
mi mást akarhat.
Mi hiszünk,
ő csak remél.
Tudja jól,
poklok pokla lesz
annak, aki hallgat,
s annak, aki szól.
Nincs kímélet.
Pofára néz,
nem szembe.
S úgy ad, hogy elvesz.
Álmon felül méri
bőven eleresztve
néhány baksisért
a megrövidített
mindenséget.

(Kép: El Greco: Jézus kiűzi a kufárokat a templomból)