Olyat írj

Olyat írj, támadjanak fel a holtak,
vagy vesd el, míg az olyan várat,
hogy önmagad légy. Fogd vissza lovaid.
Ne ostromolj soha légvárat.

Farigcsálj, míg készül hús-vér kopjafád,
s ne mérd magad ostobán máshoz.
Úgy írj, értsék azt is, amit elhallgatsz,
hogy a vak is messzebbre lásson.

Legyen versed jel, dübörgés, jajkiáltás
magadért kesergő síri csend
helyett. S mikor kiüresedik a szó,
akkor tégy a szádra bilincset.

Pihenj meg, ne szaporítsd oktalanul.
Mit érsz vele, ha csak elejted
s falra tűzöd azt trófeás vadként,
kit Isten szabadnak teremtett.

Betűvető

Szívemet véstem a fatörzsekbe
az utókornak és neked,
benőtte a lombosodó idő,
a titkos rejtekhelyeket.
Ölelkezéseink betűjele
összeforrt a bicskanyomban,
mohák csókja rajta ma a gyógyír,
amitől a szív feldobban,
s az öreg tölgyek ágain évek
lógnak csillag-fényfüzéren,
megismernek még, ha arra járok,
ahogy egykor, kéz a kézben.

Ifjak voltunk, bohók, szerelmesek,
fiatalok voltak a fák.
Velünk nőttek s rajtuk a betűk is
a fény felé hogy megtaláld
éltető jelként kéreg testükön,
egybenőve, mely összeköt
veled, velem, törzset, lombot, ágat
sarjadt rügyek gyökerek közt.

Tudom, egyszer mind ledőlnek sorban,
s ház épül, meg templomtorony.
Ölelkeznek a betűk akkor is
lécen, deszkán, oszlopokon.
Fák borulnak majd az ősi tájra,
s a fákon újra lesz betű
szerelmek nyílnak és hamvadnak el.
Az élet ilyen... egyszerű.

Fák

Szívemet véstem a fatörzsekbe
az utókornak és neked,
benőtte a lombosodó idő,
a titkos rejtekhelyeket.
Ölelkezéseink betűjele
összeforrt a bicskanyomban,
mohák csókja rajta ma a gyógyír,
amitől a szív feldobban,
s az öreg tölgyek ágain évek
lógnak csillag-fényfüzéren,
megismernek még, ha arra járok,
ahogy egykor, kéz a kézben.

Ifjak voltunk, bohók, szerelmesek,
fiatalok voltak a fák.
Velünk nőttek s rajtuk a betűk is
a fény felé hogy megtaláld
éltető jelként kéreg testükön,
egybenőve, mely összeköt
veled, velem, törzset, lombot, ágat
sarjadt rügyek gyökerek közt.

Tudom, egyszer mind ledőlnek sorban,
s ház épül, meg templomtorony.
Ölelkeznek a betűk akkor is
lécen, deszkán, oszlopokon.
Fák borulnak majd az ősi tájra,
s a fákon újra lesz betű
szerelmek nyílnak és hamvadnak el.
Az élet ilyen... egyszerű.

Új módi

Lopj vagy szerezz
Ez az új módi

Odaveszett
A szégyenérzet

A tisztaság
Csupasszá tesz

A mocsok
Felékszerez

Még hajnalodik

Édes örömök,
kesernyés könnyek,
árnyéktestem alig lebben.
Fogyó hold az idő,
mint az őrláng,
óva int, ne higgyek többet
csillagfényjelekben.

Tudom,
mit sem ért volna
hit nélkül a sors,
mely egyszer elvett,
másszor adott:
évekké nőtt szeretetet
s megszelídült
pillanat-haragot.

Már korán ébredek,
későn alszom el.
Mentséget gyűjtök,
télre tüzelőt,
ha jön a fagy,
hogy feloldassam
bűnömet Uram
ítélőszéke előtt.

Nem lázadok,
rám szűkül a mennybolt
s rövidül az út
a csillagokig veled.
De Itt vagy s ez így jó.
Együtt vagyunk,
ahogy megígértük
egymásnak egykor.
Holtomiglan-holtodig.

Ördög és pokol

Nem kell szólnod, míg csend honol,
a fény rést üt a lombokon,
s a széthasadt égkupolán
kikönyököl a napsugár.

De szólj, kiálts, míg gaz zajong
véreddel átmosott zagyon.
Tudja meg, aki ki tőrbe csalt,
óriásként is törpe csak.

S ha szólni, hallgatni se mersz,
ördögből mind isten lesz,
s kegyként várod, hátha megáld…
Ha nem, akassza fel magát.

( Kép: M. Kass Judit )

Faltörő kos

Így lesz Röfike a Fiatalúr,
- azt mondják, jó pap is holtig tanul -
mindent kipróbál, amit szeme lát,
hogy juthat ő is az üvegen át.
Faltörő kosként azt mérlegeli,
mennyit ér a vágy kétséggel teli.
S ráfeszült orral csodálja a fényt,
e varázslatos furcsa tüneményt,
ahogy átszökell kristálygömbökön,
s hip-hop máris odaát tündököl,
mintha a világ semmiből volna,
Szét se hull parányi darabokra.
Fülig ér szája, azt nem érti meg,
mért nem szülték őt is az égiek...o