(Megszületett gyermekeinkért)
Kit dicsér a mű, az élő, eleven,
ki álmodott róluk lázas hajnalon,
sóvár férfi-vágy, glóriás szerelem,
vagy megformált a nő, légy, akarom.
Édes titkaink csillagrobbanása
izzó tűzzel köt össze bennünket,
hogy megszülettek, világmegváltás az
bércre hágó porszemnyi létünknek.
Mennyei küldetés, el nem vetélhet
bennünk a szépség, életünk része.
Az értelem nem kér mentséget s érvet
a gyémántból faragott egésznek,
míg bennünk milliónyi csillag kering,
mit számít, hogy elhullnak az évek,
ha az a boldogság szárnyverése mind
s holtig tartó szédült lánggal éget.
